kariton: Libisch Károly dolgairól

Az írás megjelent a Polifon zenei szaklap 1986/1. száma 15. oldalán, Libisch Károly aláírással. A cikkhez Zétényi Zoltán fényképét mellékeltük!

Munkamegosztásunkhoz híven én akkor a budapesti dzsezklubok életét térképeztem fel egy átfogó-jellegű cikk érdekében. Ez az anyag e klublátogatások mellett, érdeklődési körömhöz tartozó – más zenei - koncertek hatására született! Mivel a laptól csak én voltam jelen végig a sorozaton, ezért az írásomat Lévay Júlia főszerkesztő elfogadta. Gyakorlatilag ez lett az utolsó megjelent anyagom a leállított lapnál! Ugyanis a Tájékoztatási Hivatal[i] végül nem adta meg az állandó lapengedélyt, tehát a készülő anyagaim parlagon maradtak! .

A cikket a jelenlegi szóhasználatom szerint frissítettem, a szükséges kiegészítő kiemelésekkel és végjegyzettel elláttam 2018. V. 28-29.-én.

@@@@@@@@@@@@@@

                 A kortárs és kísérleti zene nem kényezteti el túlságosan koncertéletünket. A Filharmónia[iii] Korunk Zenéje[iv] sorozata mellett inkább csak helyi jelentőségű vagy egyszeri koncertek szerveződnek (főleg az Új Zenei Stúdió[v], a 180-AS CSOPORT[vi], vagy művelődési házak égisze alatt). A Rádió Századunk Zenéjéből sorozata pedig hézagpótló jellegű rendezvény, melynek célja az új magyar bemutatók mellett inkább a látóhatár szélesítése (pl. nemzeti bemutatók, itthon eddig be nem mutatott művek premierje, stb.). A merev műfaji szemlélet miatt azonban mindezekből  rendre kimaradnak a dzsez{jazz} és a rak {rock}[vii] progresszív törekvései (az 1984-es Plánum fesztivál[viii] nyíltabb légköre pedig egyszeri kivétel volt csak). Ezért volt jelentős esemény a PCs sorozata, az egy hónap alatt megtartott öt koncert.

         A kortárs és kísérleti zenéktől nem mindig várhatjuk el a kimunkáltságot, letisztultságot. A hangzáskísérletek nem szükségszerűen eredményeznek tartalmas művet. Néha a legfontosabb a gondolat szabadsága; a megszólaló zene létezése![ix]

         A sorozat első estjére (szept. 15.)[x] pank-rak {punk-rock} zenét hirdetett a kiadott ismertető. A TOTEN HOSEN[xi] Düsseldorfból érkezett, az előzenekar pedig az ÁGI ÉS A FIÚK[xii] volt. A két zenekar közül én Ágiékat értékeltem többre. Zenéjük meglepően tiszta, kimunkált. Dalaikon a rakenrol {rock’n’roll} háttér érződött némi dzsez beütéssel, s talán a szövegek hangja reprezentálta egy kissé a pankot.

         A TOTEN HOSEN ugyan rendelkezett a pank intenzitásával (és külsőségeivel), de emögött csak gyenge hevi-metál {heavy meatl} utánérzeteket hallottam, fantáziátlanul, elavult játékmódban.

         A szeptember 24.-i est a Fénytérkép-koncert[xiii] címet viselte. Sajnos, a műsorból nem derült ki, miért! Az sem volt egészen világos, hogy Machaut (XIV. századi francia szerző) csodálatos miséje miért került a programba, hiszen csak hasonló jellegű (vokális) XX. századi művekkel összehasonlítva figyelhettünk volna fel a mű ma is modernül ható részleteire. Az előadó AREZZÓI GUIDO-kórus[xiv] a zajos és a műtől idegen közegben becsülettel helytállt.

         Az alapzaj – az egyik büfé-felőli ajtó hiányzott – nem kedvezett a sok halk hangot tartalmazó zongoraműveknek sem. Fellegi Ádám tájékoztató szavai a darabok előtt viszont oldott légkört teremtve segítették a művek megértését, befogadását[xv].

         Galántai György zenélő szobrait(!) a VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK[xvi] bírták „szóra”, lelkesen ütéssel, rázással, rúgással stb. Sajnos, ezek az instrumentumok nem voltak elég változatos hangzásúak, nem különböztek jellegzetesen egymástól. Az is lehet, hogy az előadók voltak kevésbé gyakorlott ütőhangszeresek. Így az első 10-15 perc élvezhető zenéje a végére lagymatag csörömpöléssé vált. (Vajh, ha itt lehettek volna a Plánum zenélő szobrai is![xvii])

         Kellemes benyomást keltett a BP.SERVICE [xviii]műsora. Az elektromos hangfüggönyök mögül előtörő, sodró erejű ritmusra építve, néhány izgalmas témát hallottunk. Kár, hogy ez a program nem volt annyira eredeti, mint a zenekar néhány régebbi produkciója[xix].

         A nap záróműsorát a HYMNUS[xx] adta. Az érdekesen, látványosan indított program a harmadik-negyedik dal után kezdett komolytalanná válni, majd a végére ripacskodássá fajult.

         Nico[xxi] budapesti fellépése az év egyik legjelentősebb koncertjének ígérkezett, és a várakozásomon a késve kezdés, továbbá az előzenekar (KAMPEC DOLORES)[xxii] színtelen játéka sem változtatott. Nico és három kísérője (FACTION)[xxiii] csupán zenei eszközökkel, remek hangzatokat produkálva teremett jó hangulatot. Az énekesnő Marléne Dietrich[xxiv]es hangja betöltötte a színpadot.

         Október 10.-én a 180-AS CSOPORT és az Arnold Dreyblatt[xxv] vezette ORCHESTRA OF EXCITED STRINGS[xxvi] adott hangversenyt. A magyar zenekar programjában három kompozíciót hallottunk (ill. egyet láthattunk is). Alapjában véve kellemes, színvonalas, jó, de talán nem elég intenzív repetitív zenét élvezhettünk. A Koponya-alapi törés[xxvii] abszurditása pedig a közönség reagálását is megosztotta, hisz nem mindenki „vette a lapot”[xxviii].

         A „Felizgatott Húrok Zenekara” megszólalásának intenzitására, szuggesztivitására nem lehetett panaszunk: a zenészek – részben saját készítésű hangszereiken – gyönyörű hangzatokat, futamokat szólaltattak meg. Végül azonban egy kis hiányérzet maradt bennem, az egyes részletek fantáziátlan, üresjárat (tartalmatlan, mélység nélküli) előadása miatt[xxix].

          Az utolsó koncertet az angol TEST DEPARTMENT[xxx] és a magyar ART DECO adta. Az élő zene előtt és a szünetben két Test Department-film, diaprogram ipari-zene kísérettel és operarészletek sokkolták a közönséget. Külön élmény volt a hangfalak kvadrofon ölelése.

         Az ART DECO[xxxi] játéka a szokottnál halványabbra sikerült[xxxii], mivel a nyitószám és az utolsó két dal között néhány unalmas ötpercet kellett elviselnünk. Nem okozott csalódást viszont az angol együttes. Elementáris erővel csattogott a fém, sistergett az elektronika. Az öt fiú által előidézett zajok zenévé álltak össze, és a profi műsorfelépítés a gyengébb részeken is átsegítette a produkciót.

         A zenei tájékozottsághoz feltétlenül szükségesek az ilyen rendezvények: ha sikeresek, azért; ha meg rossz a zene, hogy értékelni tudjuk a jót. Most a Petőfi Csarnok szervezőinek köszönhetően néhány kellemes élménnyel gazdagabbak lettünk.

         A Petőfi Csarnokban tavasszal is folytatódik az Új Zene Estjei[xxxiii]. Március 12: Yoshiko Kuma japán táncművész. 13: ETRON FOU LELOUBLAN francia zenekar + új Godard[xxxiv]-film. 16.: RADIO WARSZAWA (lengyel). 17.: The NIGHTINGALES (angol) + KAMPEC DOLORES. 30.: ROCKING BELLY (holland) + 2. MŰSOR.